Az első tábor - 2004

Ez az év volt a legszebb és legnehezebb év! Hiszen ez volt az első tábor. Még nem volt meg a rutin, nem mondhattuk semmire, hogy így szokott lenni, mert még semmi nem szokott sehogy lenni, és ettől aztán minden perce forrongó és izgalmas volt.
Hogy hogy állt össze a tábor, hogy jött létre, azt majd egyszer elmeséljük. Most az a lényeg, hogy a 2004-es első tábor, viszonylag kis létszámmal, de nagyon lelkes csapattal megpecsételte az életünket - innentől már tudtuk - táborozni kell!

Az első évben a turistaszálló volt az alvóhely, a maga koszos kis borzadályával és a vendégmunkások zaklatásaival együtt is megszerettük. Kertjében főztük a paprikás krumplit, és szemben a bormúzeum - vidám esték helyszíne.

Az első évben még csak hárman, Szántó Péter, Bori Tamás és Adamkó Fanni bonyolítottuk a tábor életét, kezdve a reggeli ébresztéstől, egészen a takarodó kikényszerítéséig.

Két előadás készült.
Bori Tamás Örkény István egyperceseiből állított össze egy ütős, vicces és megrázó darabot, és még a színpadra is autóval érkeztek a szereplők. Természetesen a kellékek közt szerepelt két WC. A címe: Jelek és katonakabát.
Adamkó Fanni Federico García Lorca: Don Perlimplin és Belisa szerelme a kertben című darabját dolgozta fel. A vicces és egyben tüzes szerelmi történet lényege, hogy a féltékeny férj álruhában csábítja el feleségét, az asszony lépre megy, a férj meghal. A két gogotáncos kobold csak ráadás volt a nézőknek.

Már az első évben szép számú közönség gyűlt össze az előadásra, tapsukkal bőven jutalmazva a lelkes szereplőket.
Először volt, és eztán mindig, hogy sírva mentünk haza a tábor végeztével.


Topi - a tábor lelkes lakója, akit azóta csak vendégségben látunk.
Örkény


Rezedaszál

Piéta

Lorca - nézz hátra is a gogo-kra :)

Kis pihi főpróba után.

Vadmacskák is látogatnak minket.

Smink mesterfokon.

Kobold a vadmacskából.

Igazi Rezedaszál.

Hát az ötletgazdák - a gondterheltség csak álca.